Úgy gondolom, hogy a párkapcsolatban a kritikára ugyanolyan szükség van, mint a dicséretre. Ugyanis csak akkor tudja meg a másik, hogy mi nem tetszik nekünk vele kapcsolatban, ha ezt szóvá tesszük.
De ezt is okosan kell csinálni!
1.Mikor kritizáljunk?
Mindig és azonnal. Hiszen így részletesen és frissiben meg lehet beszélni a problémát, a részletek sem merülhetnek így feledésbe.
2. Mit kritizáljunk?
Soha ne párunk személyét, hanem tettét, cselekedetét, viselkedését illessük kritikával, azt, ami számunkra gondot okoz. Közben azonban arra is figyeljünk, hogy ne általánosítsunk, mindig a konkrét cselekedetet minősítsük.Kerüljük a mindig, soha, általában, állandóan szavakat. „Mérges vagyok, mert soha nem pakolsz el magad után a konyhában.” helyett: „Mérges vagyok, hogy reggeli után nem pakoltál el magad után a konyhában. Arra kérlek, hogy legközelebb tedd ezt meg.”
3. Hogyan kritizáljunk?
Lehetőleg nagyon kedvesen, higgadtan, ne mérgesen, kioktatóan. Ne használjunk túlzó, gúnyos és bántó kifejezéseket, jelzőket.
Még jobb, ha két dicséret között hangzik el a bírálat. Először dicsérjük meg párunkat valamilyen valós dologért. Ezután következzen a kritika a fentiek szerint, majd dicsérjük meg párunkat egy másik valós dologért.
Az is jól működhet, ha felajánljuk párunknak, hogy segítünk a probléma megoldásában, abban, hogyan tudna javítani a viselkedésén.
forrás: dr. Mészáros Ádám