Hogyan veszi el az iskola gyermekeink önbizalmát?


happy-1082921_640Ki teljesít jobban az iskolában?

 

 

 

Akit otthon „kemény, versengő, taposó” körülmények között neveltek?

Vagy az,

  • „aki gyermekkorában jól érezhette magát a bőrében,
  • aki érzelmi biztonságban nevelkedett,
  • akinek az önbizalmát megerősítették,
  • és akit megvédtek a külvilággal, akár az iskolával szemben is?”

Vekerdy Tamás szerint az, akire az utóbbi mondatok vonatkoznak.

A hideg értékbecslő tekintet, a kritika a kisgyereket letöri, elkedvetleníti- és nem segít hozzá, hogy növelje teljesítményét.”

A tanár ítéletei és előítéletei döntően befolyásolják a gyerekek fejlődését.

Vizsgálatok bizonyítják, hogy a gyerek olyanná lesz, amilyennek a tanár látja, látni szeretné és olyan teljesítményt nyújt, amilyenre a tanár jó/rosszakarattal és várakozó figyelemmel képesnek tartja.

Mit gondoljunk hát az első iskolai teljesítmények értékeléséről?

Összeszorul a gyomrom, amikor

  • azt hallom, hogy általános iskola 2. osztályában dolgozatot írnak,
  • a szülők számára is nehezen értelmezhető tankönyvekből lexikai tudást tanítanak,
  • szorongásos tünetekkel hoznak hozzám alsó tagozatos gyermekeket, mert sokat kell tanulni, haladni kell az anyaggal, nem szabad lemaradni, miközben az alapvető készségeket és ismereteket nem sajátítják el,
  • nem tanulnak meg gondolkodni,
  • ELMEGY A KEDVÜK A TANULÁSTÓL.

Pedagógusként is mondom, ne higgyünk el  mindent az iskolának.

Csak szeressük gyermekünket, jól szeressük!

Ebben is segít Vekerdy Tamás: Jól szeretni című könyve, amiből fentebb már idéztem is.

Ne engedjük, hogy beskatulyázzák a gyermekünket, de mi se tegyük azt!

Kerüljük a bírálgatást „Lusta vagy, nem tanulsz eleget” helyett rákérdezhetünk annak okára is, hogy miért nem gyakorol, tanul többet.

Te-üzenetek helyett „Olyan rendetlen  vagy, mindig elfelejted bepakolni a torna felszerelést” küldjünk neki én-üzeneteket: „Mérges vagyok, hogy ma is elfelejtetted bepakolni a torna felszerelést. Hogyan tudnánk megoldani, hogy ezt ne így legyen?

Hívjuk fel figyelmét arra, hogy ő maga is kerülje önmaga lekicsinylését, negatív minősítését! „Buta vagyok! Nem megy ez nekem! Én ezt nem tudom megcsinálni!”Alkalmazzuk a Töröl! szabályt ilyenkor, majd alakítsuk pozitívvá a negatív mondatokat, de közben ne használjunk tagadó szavakat.

Addig amíg a mai iskola rendszert és az ott tanító tanárok hozzáállását nem tudjuk megváltoztatni,

addig nekünk szülőknek kell tennünk, azért, hogy

  • gyermekünk jól érezze magát a bőrében,
  • boldog, kiegyensúlyozott legyen,
  • élvezze a tanulást, az új ismeretek megszerzését,
  • tudjon örülni annak, hogy napról napra egyre többre képes,
  • megtalálja majd azt a területet, ahol ki tud teljesedni,
  • megértse azt, hogy miért lehet fontos a jó iskolai teljesítmény,
  • érezze, hogy szülei olyannak szeretik, amilyen,
  • szülei nem azonosítják őt a teljesítményével, ugyanúgy szeretik akkor is, ha ötöst és akkor is, ha csak hármast visz haza az iskolából.

Pedagógusként és kineziológusként az alábbi módon tudom segíteni a gyermekeket: