Évtizedekig sok szülő úgy gondolta, akkor tud embert faragni a gyerekéből, ha túl szigorú hozzá, ha jól megbünteti, ha valami rosszat csinál.
Dicsérni nem is kell, hiszen attól majd csak elbízza magát!
Azon a véleményen voltak, hogy jól kell idomítani gyerekeket már kiskoruktól fogva. Azt kell csinálniuk, amit parancsolnak nekik, így kevesebb baj lesz majd velük később.
Az egyik kliensem mesélte, hogy hiába tanult jól az iskolában, az egy idő után már természetessé vált szülei számára, így meg sem dicsérték érte. Pedig ő maga sokat szorongott amiatt is, hogy tud-e úgy teljesíteni, ahogy azt szülei elvárják tőle.
Hiába vette ki a részét otthon a házimunkákban is, ott is inkább csak kritikát, szidást kapott. Azt a sok mindent, amit jól csinált, észre sem vették, eszükbe sem jutott azt mondani neki például, hogy milyen ügyesen tudsz takarítani, milyen jól megy már neked a főzés is.
Szigorú napirend és merev szabályok szerint telt a napja, szülei irányították szinte teljes egészében az életét.
Ezek alapján nem csoda, ha azt érezte gyerekként, hogy nem elég ügyes, nem elég jó, nem elég szerethető, sem a szülei, sem mások számára.
Hiszen egy kisgyermek sosem kérdőjelezi meg szülei állításait, felé közvetített érzéseit. Gyerekként még azért is önmagát hibáztatta, hogy a szülei veszekednek egymással.
Felnőttként pedig önmagát háttérbe szorítva figyelte és teljesítette környezete minden óhaját, sóhaját és elvárásait.
Otthon és a munkahelyén is ő vállalt magára szinte mindent.
Várta, vágyta mások elismerését, szeretetét, amiből felnőttként sem sok jutott neki.
Szülei továbbra sem dicsérték. Bár egyszer ők maguk is kimondták, hogy sokszor megtehették volna, lett volna rá okuk. Pedig mások előtt még dicsekedtek is a lányukkal. Csak éppen a lányuk nem tudta ezt!
Munkahelyén is kihasználták, visszaéltek segítőkészségével, de elismerést, dicséretet ott sem sokat kapott.
Belefáradt.
Változtatni akart, lazábban élni, önmagával is törődni, de erre egyedül képtelen volt.
Közös munkánk során azonban sikerült neki felismerni az okokat, és megtenni az első lépéseket, hogy szeretni és értékelni tudja önmagát, annak ellenére, hogy szülei sosem dicsérték.
Magadra ismertél, téged is sokszor szidtak a szüleid és alig dicsértek?
Valószínűleg már te is több könyvet is elolvastál, online önbecsülési tréningen is részt vettél, sok meditációs és motivációs anyagot is meghallgattál, hogy jobban megismerd, reálisan lásd és becsüld önmagad.
Ennek ellenére mégis gyakran tör fel belőled az a fájó, kínzó érzés, hogy nem vagy elég jó, nem vagy elég értékes, szerethető.
Amit eddig tettél önmagadért az mind nagyon szükséges és hasznos volt, de az csak az első szint volt: az ismeretek szintje, hogy tudd miről is van szó.
Azonban ennél sokkal mélyebbre kell menni!
Először is felkutatni, megérteni, miért viselkedtek így a szüleid. Például:
- Őket sem dicsérték, csak bírálták a szüleik?
- Azt szerették volna, hogy a maximumot hozd ki magadból?
- Valóban rosszat akartak neked?
- Bántani akartak?
- Esetleg önbecsülésed lenyomásával azt akarták, hogy te ne vidd többre, mint ők?
- Talán azt volt a vágyuk, hogy te jobb, sikeresebb legyél, mint ők?
Összeírhatod szüleid kritizáló mondatait is, amik nagyon rosszul estek neked gyermekként vagy esetleg, amik most a jelenben is bántóak a számodra. Tedd fel magadnak mindegyiknél az alábbi kérdéseket és válaszold is meg: Volt-e valóságalapja annak a véleménynek? El tudod-e azt fogadni magadban? Miben segít téged az a tulajdonság? Mit szerettél volna hallani helyettük?
Az is sokat segíthet, ha nem akarsz mindent tökéletesen megcsinálni.
Legyen a kulcsszavad a továbbiakban A JÓ IS ELÉG JÓ! Ha szépen süt a nap, és kirándulni lenne kedved, akkor nem kell tökéletesen kitakarítanod az egész lakást, elég csak mondjuk a port letörölni és összeporszívózni, a többit pedig megcsinálod akkor, amikor ráérsz, vagy esetleg esik az eső.
A KEVESEBB NÉHA TÖBB! Nem kell például 5 fogásos ebéd és 5 féle sütemény húsvétra, elég egy 2 fogásos és 1 finom, különleges sütemény!
Ezeken kívül is még nagyon sok ok lehet a háttérben, amik igazából főként nem is rólad, hanem róluk szólnak. A gyermekkorodból fakadó „nem vagyok elég jó” érzés, gondolat viszont benned van, nálad bukkan fel sokszor még a jelenben is.
Ám az ehhez kapcsolódó stresszt, traumát nagyon nehéz egyedül, segítség nélkül feloldani.
Minden, ami velünk történi fogantatásunk óta, az megőrződik a tudatalattinkban és ott nyomot hagy. Ha a jelenben valami ahhoz hasonló történik, akkor az aktiválódik és ugyanazt a hatást váltja ki, mint a múltban.
Amikor felnőttként is szidásban van részed, akkor a gyermekkori emlékeid jönnek elő, és tested-lelked hasonlóan reagál, mint a múltban. Lefagysz, megnémulsz, szorongani, félni kezdesz, elsírod magad, elszaladsz, esetleg csapkodsz, dühöngsz.
Ennek a stresszét speciális kineziológiai korrekciókkal oldani lehet, az érzést semlegessé lehet tenni és a traumás helyzetet felnőtt éned eszközeivel, megoldásaival át lehet írni.
Ez azt eredményezi, hogy nem vált majd ki belőled fájó, dühítő érzést szüleid sem múltbeli, sem jelenlegi kritikája, a helyén tudod majd kezelni azokat.
Arra gondolj, a múlt elmúlt, azon nem tudsz változtatni, csak az ahhoz kapcsolódó érzéseidet lehet semlegessé tenni, a múlt stresszét lehet oldani. És természetesen tanulni is tudsz a múlt történéseiből!
A jelenben viszont nagyon sok mindent megtehetsz, ha valóban akarod!
Ezáltal pedig a jövődet, gyermeked életét is jobbá tudod tenni!
Tegyél hát azért, hogy a szüleid kritikái által keletkezett lelki sebeid begyógyuljanak.
Legyél te az a szülő, aki jól tudja dicsérni és bírálni gyermekét!
Ez nagyon szép feladat!
Hajrá!
Ha elakadásod van, vagy nehézséget jelent számodra a durva kritikákhoz kapcsolódó lelki sebeid begyógyítása, nyugodtan írj rám messengeren, vagy a bkadasella@gmail.com címre, beszéljünk róla, hogyan tudod azt megoldani.