Konfliktuskezelés a párkapcsolatban
I. Miről is szól a vita valójában?
- A hatalomról, arról, hogy kié legyen az utolsó szó, ki az úr a házban.
- A szeretetről, hogy bizonyosak legyenek a felek abban, hogy a másik fél szereti őket.
- Az elismerésről, arról, hogy a másik fél elismeri, elfogadja őket.
- Az elkötelezettségről, arról, hogy az egyik fél biztonságban érezheti magát, nem kell attól félnie, hogy a másik elhagyja őt.
- Az egymás iránti bizalomról, őszinteségről, arról, hogy nem kételkedünk a másik fél tetteiben és szavaiban.
II. Konfliktuskezelési stílusok- te melyikhez tartozol általában?
- A versengő CÁPÁK: saját szükségleteiket helyezik előtérbe, nem foglalkoznak a másik igényeivel, magányosnak érezhetik magukat, bűntudat is gyötörheti őket.
- Az alkalmazkodó MACKÓK: jobban figyelnek a másikra, mint magukra, a mindenki számára legjobb megoldásra törekszenek kitartóan.
- Az elkerülő TEKNŐSÖK: nem mutatnak különösebb érdeklődést sem maguk, sem társuk, sem a kapcsolat iránt, behúzódnak páncéljukba, nem idegesek, de nehéz velük kommunikálni, mert mindent magukban oldanak meg.
- A kompromisszumkereső RÓKÁK: jó egyensúlyt tartanak fenn önmaguk és párjuk érdekei között, jó meghallgatók, keresik a békességet, tisztelik a másikat, úgy szeretnék megoldani a konfliktusokat, hogy mindkét fél győztesnek érezze magát.
III. Konfliktuskezelés 14 pontja
- Ne a személyre, hanem a magatartásra koncentráljunk! Nem kell mindennel egyetértenünk, amit a másik mond vagy tesz, attól azonban lehet őt ugyanúgy szeretni.
- Tisztelettel beszéljünk a másikkal! A tisztelet eltűnésével ugyanis elszabadulhat az indulat, először a szavak, majd a tettek szintjén is!
- Fogalmazzunk pontosan! Általánosítás helyett konkrétumokat mondjunk, kerüljük a mindig, soha, általában szavakat, a jelennel és ne a múltbeli sérelmekkel foglalkozzunk.
- Használjuk az asszertív kommunikációt! Az aktuális érzésről, annak okáról, majd a kérésünkről beszéljünk.
- Éljünk a humor eszközével, de ne legyünk cinikusak, ne nevessük ki a másikat!
- Vegyük komolyan a másikat! Biztosítsuk a másikat arról, hogy szem előtt tartjuk az ő érdekeit, az ő oldalán állunk, akkor is, ha nem értünk egyet vele.
- Ne teregessük ki a vitáinkat mások előtt! Mi már régen megbocsátottunk a másiknak, de az ismerőseink fejében még mindig ott maradhat a negatív vélemény!
- Ne kritizáljuk a másik személyét! Olyan önző és beképzelt vagy!
- Ne diagnosztizáljuk! Nem vagy normális! Elment az eszed! Diliházban a helyed! Őrült vagy!
- Ne hasonlítsuk másokhoz! Olyan vagy, mint az anyád/apád!
- Ne tápláljunk megvetést a másik iránt! A megvetés formái például: gúnyos kacaj, bántó humor, utánzás.
- Ne védekezéssel, kifogásokkal kezdjük! Itt már nem a konfliktus megoldása, hanem a saját méltóság megőrzése a cél, a védekező személy nem ismeri be saját felelősségét, hanem a másikra hárítja azt.
- Ne hagyjuk ott a másikat vita közben! Ez a másik fél és az adott konfliktus semmibe vételét jelenti.
- Ne építsünk falat magunk köré! Ez a befelé fordulás látványos formája, mely lassan elvezet a társas magányhoz, ahol már hangos viták sincsenek.
IV. Mi ösztönözhet minket a konfliktusok megfelelő kezelésére?
- a másik iránt tanúsított együttérző odafordulás
- megromlott a kapcsolat helyreállítása
- saját lelki állapotunk helyreállítása
„A megbocsátás leveszi rólam a terhet, vidámmá tesz. Én érzem magam jobban tőle.”
V. Mi segíthet minket ebben?
- önvizsgálat,
- a haragtartás hátrányainak az ismerete
- empátia
- vallásos meggyőződés
- a másik iránti szeretet
VI. Mi gátolhat minket ebben?
- hiányzó készség, akarat
- a konfliktus gyakori felidézése
- a dominancia kiélése
- téves elképzelések a megbocsátásról
- hiányos önértékelés
- a bántó magatartás folytatása
Forrás: Mihalec Gábor: Gyűrű-kúra című könyve