Nemrég rátaláltam a blogomon egy tíz évvel ezelőtti bejegyzésemre.

A címe ez volt: Mérlegem számai – 4, 7, 25, 55, 150 

Akkor éppen a 150. hírlevelemet küldtem, közeledett az 55. születésnapom, és ennek apropóján visszatekintettem az előző hét évemre.

Felsoroltam benne, mennyi mindent tanultam, milyen képzéseket végeztem el, milyen tréningeket tartottam, milyen honlapokat, kártyákat és programokat hoztam létre.

Most, tíz évvel később különös érzés volt újraolvasni. Az első gondolatom ez volt: Azóta sokkal kevesebb minden történt. Aztán egy kicsit tovább gondolkodtam, és rájöttem, hogy talán nem kevesebb történt, hanem más.

Ami szakmailag megszületett

Az elmúlt tíz évben sem hagytam abba a tanulást.

Elvégeztem a Női Kör vezető képzést, részt vettem a gyászfeldolgozás segítését támogató továbbképzésen, OH-kártya instruktori képzésen, coach- és tréneri ismeretekkel gazdagodtam.

Megírtam a Belső gyermek tanfolyamomat.

És létrejött 3 mentorprogramom is, amelyekben az évek során összegyűjtött tudásomat és tapasztalatomat egy új formában tudtam továbbadni.

Ha csak ezt nézem, akkor természetesen ebben az évtizedben is volt fejlődés, tanulás és alkotás.

Mégis egészen más volt ez a tíz év, mint az azt megelőző időszak.

Volt benne 5 év, amely másról szólt

Jött a Covid, amely hosszú időre megváltoztatta a terveket, a munkát és a mindennapokat.

Közben pedig megszülettek az unokáim, Emma és Emília.

Így azt érzem, hogy az elmúlt tíz évből nagyjából öt év nem igazán a szakmai előrelépésről szólt.

Régebben talán azt mondtam volna: öt év „kiesett”.

Ma már nem vagyok biztos benne, hogy ez a jó szó, mert ezek az évek sem voltak üresek.

Csak más töltötte meg őket, más lett fontos, másfelé került a figyelmem, és talán én magam is változtam közben.

Más lett a mérleg is

Tíz évvel ezelőtt könnyebb volt számokkal mérnem az eredményeimet.

• Hány képzést végeztem el?
• Hány programot hoztam létre?
• Hány tréninget tartottam?
• Hány hírlevelet írtam?

Ma már úgy érzem, ennél sokkal több minden kerül az élet mérlegére.

• Az is, hogy mennyi időt töltöttünk azokkal, akiket szeretünk.
• Az is, hogy milyen nehézségeken mentünk keresztül.
• Az is, amit megtanultunk önmagunkról.
• Az is, amit már nem akarunk tovább cipelni.
• Az is, hogy képesek voltunk-e alkalmazkodni ahhoz, amit az élet elénk hozott.
• És az is, hogy tudtunk-e örülni annak, ami közben megszületett.

Az én mostani számaim

Ha ma kellene néhány számmal leírnom az elmúlt évtizedet, talán ezekkel kezdeném:

• 10 év.
  5 más ritmusú év.
  3 mentorprogram.
  Több új képzés.
  Egy új tanfolyam.

És vannak számok, amelyek mögött sokkal több érzés, történet és emlék van, mint amennyit egy felsorolás valaha el tudna mondani.

Tíz évvel ezelőtti önmagam talán elsősorban azt kérdezte: Mit értem el?

A mostani énem már mást is kérdez:

• Hogyan éltem közben?
• Mit tanultam?
• Miben változtam?
• Mi vált fontosabbá?
• Mit engedtem el?
• És mit nevezek ma sikernek?

Talán ezért érdemes időnként elkészíteni a saját mérlegünket.  Nem azért, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal.

Még csak nem is azért, hogy bizonyítsuk, milyen sok mindent tettünk.

Hanem azért, hogy észrevegyük: mennyi minden történt velünk akkor is, amikor úgy éreztük, nem haladunk.

Ha van kedved, készítsd el te is a saját mérlegedet.

Nézz vissza az elmúlt öt vagy tíz évedre. Milyen számok jutnak eszedbe?

És ami talán még fontosabb: mi minden van ezek mögött a számok mögött?

„Mérlegem számai – a 10 évvel ezelőtti bejegyzésem” itt találod.