Májusban Harkányban jártam, ahol szép, lélekerősítő gondolatokat hallottam Tapolyai Emőke pszichológus előadásán, melynek fő témája a remény volt.
A remény ellentéte a félelem, mely feszít, bebörtönöz, megbénít. Míg a remény ellazít, erőt és belső szabadságot ad, aktivizál.
Félek, de nem adom át neki az uralmat. Merek belekapaszkodni abba, amiben hinni akarok! A félelmem létezik, de nem az határoz meg engem!
Miért nehéz reménykedni?
- a negatív tapasztalások,
- a csalódások,
- a hamis belső törvények
- és a csalódástól való félelem miatt
A remény azonban döntésre kényszerít, aktivizál, tennem kell a célomért.
A remény a félelem vége, aktív várakozás a csodára.
Mondjam ki, hogy azt a valamit szívem mélyéből szeretném.
„Ahol az én képességeim véget érnek, ott kezdődnek a csodák” Tapolyai Emőke
„Amiért HÁLÁS vagy előre, – mert HITEDDEL REMÉLED –
az feléd hajlik a mennyből, s lassan majd ELÉRED.” Simon András
Nincs remény félelem nélkül, és nincs félelem remény nélkül. B. Spinoza
A remény adja az erőt a léleknek a kitartáshoz. L. Zamperini
A remény kulcsfontosságú tényező. Nélküle semmik vagyunk. A remény formálja az akaratot, az akarat pedig a világot. K. M. Moning
A csoda itt lakik közöttünk. Itt él velünk, itt jár közöttünk, veled van az utcán, a munkahelyeden, az otthonodban. Melletted ül az asztalnál, ott fekszik ágyadban, sorban áll veled a boltban. Mindenütt ott van. Nem látod, de ott van. És várja, hogy megszólítsd. Mert csak ennyit kell tenned. De te félsz tőle. Mert azt hiszed, megfoghatatlan, elérhetetlen, rejtélyes. Hogy nincs. Ezért lemondasz róla. Pedig csak meg kell szólítanod. Elmondanod neki, hogy mit szeretnél, mire vágysz. (…) És a Csoda teljesíti. Csitáry-Hock Tamás