Nem tudom van-e olyan ember, aki soha semmiben és senkiben nem csalódott még életében. Ha lenne ilyen, akkor ő azon szerencsések közé tartozik, aki vagy bölcsen született, vagy megtanulta a leckét, ami ehhez az érzéshez kapcsolódik.
Mit jelent a csalódás szavunk?
Egy 1862-es értelmező szótárban ez áll: „Önvéleményében, gondolkozásában tévedés; a reménynek, várakozásnak, mellyel voltunk, nem teljesedése; a dolognak másképpen kiütése, mint gondoltuk. Csalódásokban él az ember.”
Ez 3 kérdést vet fel bennem:
- Miért csalódunk?
- Kiben, miben csalódhatunk?
- Hogyan lehet a csalódást kezelni?
Úgy gondolom, hogy csalódásaink nagy része abból következik, hogy van egy szubjektív elképzelésünk, elvárásunk valakivel és valamivel szemben. Sokszor nézzük rózsaszín szemüvegen keresztül a számunkra vonzó személyeket, dolgokat. Olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel őket, amilyenekkel nem rendelkeznek valójában, csak mi szeretnénk őket olyannak látni. Idealizáljuk őket, megteremtjük magunknak az illúziót velük kapcsolatban. Amikor a rózsaszín köd feloszlik, amikor már hetek, hónapok, évek óta ismerjük a másikat vagy a helyzetet, akkor vesszük csak észre a nekünk nem tetsző tulajdonságokat, viselkedést, váratlan reakciókat. Ekkor jelenhet meg a csalódás érzése.
Felbukkanhat a csalódás akkor is, ha két ember nem azonos ütemben és nem azonos irányban változik.
Csalódást jelenthet számunkra az is, ha az illető rejtett tulajdonságaival/ lásd Johari ablak vagy árnyékszemélyiségével kerülünk kapcsolatba.
Kiben és miben csalódhatunk?
- Röviden, mindenben és mindenkiben:
- gyerekünkben, szüleinkben, barátainkban, társunkban,
- munkatársunkban, rokonainkban,
- lakóhelyünkben, munkahelyünkben, autónkban,
- azokban a személyekben és dolgokban, akik/amik közel állnak hozzánk.
Hogyan lehet túlélni egy csalódást?
Azt gondolom, hogy itt is a megelőzésen lenne a hangsúly.
- Ne legyenek elvárásaink a másikkal szemben.
- Tekintsünk az új kapcsolatokra megismerendő, felfedezendő területként.
- Örüljünk egy új boldog kapcsolat lehetőségének, de legyen bennünk egy kis egészséges bizalmatlanság is a másikkal szemben.
- Próbára is tehetjük a másikat, hogy lássuk lehet-e rá számítani, hogyan reagál akkor, ha kikerül a komfort zónájából.
- Ami a legfontosabb: fogadjuk el olyannak, amilyen, ne akarjuk másnak látni akár még meg is változtatni, a saját képünkre formálni. Nem tudjuk ezt elérni, és nem is lenne érdemes.
- Őszintén, asszertíven beszéljünk érzéseinkről és mondjuk el, mit kérünk tőle.
- Kérjük arra, hogy ő is legyen őszinte hozzánk, nekünk mondja el először, ne másnak, ami nem tetszik neki velünk kapcsolatban.
Mit tegyünk, ha a csalódás érzése már ott van a szívünkben?
- Tegyük szóvá, beszéljük meg!
- Igyekezzünk megérteni a másikat is!
- Javítsuk meg, ami elromlott.
Ha már nem lehet megjavítani a kapcsolatot, akkor
- szépen lassan dolgozzuk fel magunkban a veszteségélményt,
- váljunk el Buy real Clenbuterol békében, szeretettel,
- őszinte szívvel kívánjunk a másiknak boldog életet,
- legyünk hálásak azért, hogy ismerhettük, s kölcsönösen gazdagíthattuk egymás életét,
- lépjünk tovább, legyünk nyitottak az új kapcsolatokra, helyzetekre,
- ha ez nem megy egyedül, kérhetünk rá kineziológiai oldást is
Mit nem szabad tenni?
- elzárkózni a világ elöl,
- depresszióba esni,
- csak sajnálni magunkat, és semmit nem tenni,
- a másikat, a világot hibáztatni,
- félni az új kapcsolatoktól.
A csalódással kapcsolatban én az alábbiakban hiszek:
- semmi sem történik velünk véletlenül,
- minden tanítani akar minket valamire,
- mindennek van üzenete a számunkra,
- addig kerülünk egymás után többször azonos helyzetbe, míg meg nem tanuljuk a leckét azzal kapcsolatban.